Mi az az ABS?

Az ABS-es motoron nyugodtan marokra foghatjuk a féket ahogy csak bírjuk, a kerék nem fog megcsúszni.

A működési elv
A jeladó érzékeli, hogy forognak a kerekek. Ez jó és szép. Haladunk. De ha hirtelen húzunk egy satuféket, a jeladó által észlelt „megállt az egyik kerék!” információ arra készteti az ABS fejegységét, hogy okos és ügyes nyomásszabályozók segítségével levegye a fékerőt az általunk lesatuzott blokkoló kerékről. Ez ilyenkor egy pillanatra megszűnik fékeződni. De mivel mi ilyenkor még változatlanul szorongatjuk a féket, a kerék ismét beblokkol. A számítógép megint leveszi a fékerőt. De mi még mindig fékezünk. Ismét kis csúszás, computer fékerőt nullára, megtapadás, még mindig fék, blokk, felenged, fék, blokk, felenged, fék, blokk, felenged… És kábé ebben a pillanatban eszméltünk rá, hogy valójában ABS-es motoron ülünk, úgyhogy ha farolós szuperprodukció volt a terv, abból nem lesz semmi. A fenti folyamat a másodperc tört része alatt játszódik le, az apró beblokkolások és megtapadásokból csak annyit érzünk, hogy a fékkar (vagy pedál) rángatózik veszettül, mi pedig lassulunk, de nem csúszunk.

És hogy versenymotorokon miért nem alkalmazzák ezt a rendszert? Egyszerű. Azért, mert a versenyzők úgy tudják a legjobb köridőt produkálni, hogy a lehető legrövidebb féktáv érdekében mindig a csúszáshatáron fékeznek. Mivel az ABS a csúszáshatáron veszi el a fékerőt, állandóan visszarugdosná a fékkart, így nem tudnának olyan rövideket fékezni. Érdekes viszont, hogy az ellenkezőjét, azaz a kipörgésgátlót már jópár MotoGP és Superbike motoron alkalmazzák, persze szebb, "tapadáskontroll" névre keresztelve.

Tehát ez a rendszer utcán - főleg esőben - megmenthet attól, hogy ha valaki megijeszt és rámarkolsz a fékre, ne essen ki az eleje, sőt, még kormányozni is tudsz anélkül, hogy elcsúsznál. Ez óriási segítség a hétköznapokban, de versenypályán használhatatlan.