A Dakar...

Több mint 25 éve, hogy Thierry Sabine rallyversenyző életre hívta az emberi képességek határait feszegető kihívást: a Párizs-Dakar rallyt. Az okot egy navigációs ballépés szolgáltatta: Sabine egy verseny közben eltévedt a líbiai sivatagban, s miután sikeresen hazatért, úgy döntött, másokkal is megismerteti a szellemi és fizikai állóképességet egyaránt próbára tevő homokdűnék szépségét.

Küzdelem 10 ezer kilométeren

A páratlan, két földrészen zajló kalandtúra önmagában is a rejtélyt hordozza - mint a sivatag, melyen keresztül vezet. Két-és négy keréken, csapattárssal, vagy egyedül, a verseny korhatárok nélkül mindenki számára meghatározó erőpróba. A versenyzés itt felér egy hőstettel; az indulók - miközben megismerik saját teljesítőképességük határait - elsősorban önmaguknak bizonyítanak. Aki már részt vett rajta, vallja, talán sehol máshol nem igaz jobban a mondás: nem a győzelem, a részvétel számít.

Az első, tízezer kilométeres versenyen 1978-ban 170 versenyző - csupa amatőr - indult, s a Dakar már az első évben hihetetlen sikert ért el. A legnagyobb csapatok ekkor a Yamaha, a Volkswagen, a Lada és a BMW voltak. Három évvel később újabb járművek szálltak "ringbe": 4x4 kamionok, homokfutó autók csatlakoztak a mezőnyhöz. A verseny népszerűsége azóta töretlen, 2003-ban már harmincnyolc nemzet 986 versenyzője állt rajthoz, 2004-ben pedig 1250-en adták le a jelentkezésüket.
A viadal nehézsége miatt kezdetben sem a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA), sem a Nemzetközi Motorkerékpáros Szövetség (FIM) nem fogadta kegyeibe a szaharai küzdelmet, ám a hivatalos kirekesztés csak használt a Dakar népszerűségének: egyre többen neveztek be rá, a média is egyre nagyobb terjedelemben foglalkozott a versennyel.

A kezdetek óta számos alkalommal módosították a Dakar útvonalát, mely az első években Algérián, Nigérián, Malin és Szenegálon át vezetett. 1983-ban haladt át először a Dakar útvonala a Ténéré sivatagon, egy évvel később pedig az alapító úgy döntött, kiszélesíti a határokat - így a Dakar áthaladt Guineán, Sierra Leonén és Mauritánián. 1995-ben a verseny Spanyolországból, 1997-ben pedig - a verseny történetében először - a küzdelem Dakarból indult. Az idei küzdelem rajtjának a portugáliai Lisszabon ad helyet.

Tragédiák árnyékában

Bár a Dakar önmagában is számos veszélyt rejt, szinte minden évben akadt váratlan esemény: hol a csádi törzsi háborúk, hol egy megáradt namíbiai folyó, hol sivatagi vihar veszélyeztette a versenyzők biztonságát, 2000-ben pedig terrortámadás miatt az összes résztvevőt repülővel kellett átszállítani Líbiába.

A küzdelmes és veszélyes verseny természetesen nem nélkülözte a baleseteket és tragédiákat sem. 1983-ban például egy hatalmas homokviharban negyven versenyző nyomtalanul eltűnt, de szerencsére négy nap alatt mindenkit sikerült épségben kimenteni a homok fogságából. Három évvel később egy tragikus helikopter-baleset árnyékolta be a versenyt: a Dakar alapító atyja, Thierry Sabine és három kísérője lezuhant és életét vesztette. A versenyző édesapja életben maradt, s a homokdűnék között szórta szét fia hamvait. 1987-ben, nem messze a céltól, a legendás Hubert Auriolt érte baleset, melyben mindkét bokája eltört. A következő évben egy holland navigátor, Van Loevezijn, 1991-ben pedig a Citroen szervizkamionjának vezetője vesztette életét a Dakaron. A legutóbbi tragédia a 2005-ös versenyen történt, amikor a Dakar egyik legnagyobb neve, Fabrizio Meoni egy bukás során halálos kimenetelű balesetet szenvedett. A haláleset az egész motoros társadalmat megrázta, egy ideig kérdéses volt az is, hogy egyáltalán indulnak - e motorosok a következő Dakaron, ám az élet nem áll meg, ugyan szigorúbb szabályokkal, biztonsági előírásokkal a motorosok is folytatják küzdelmüket a sivataggal.